A Tanács elfogadta az európai klímarendelettel kapcsolatban első olvasatban kialakított álláspontját, és ezzel lezárta az elfogadási eljárást, továbbá jogszabályban rögzítette azt a célt, hogy az EU-nak 2050-re klímasemlegessé kell válnia. Erre az Európai Parlamenttel április 21-én létrejött politikai megállapodást, valamint a Parlament első olvasatbeli álláspontjának június 24-i elfogadását követően került sor.
Melegen üdvözlöm az első uniós klímarendelet elfogadásának utolsó lépését. E rendelet az uniós jogba foglalja a 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességi célt. A portugál elnökségnek kiemelt célja volt az, hogy megállapodás szülessen az európai klímarendeletről, és örömömre szolgál, hogy sikerrel jártunk. João Pedro Matos Fernandes, Portugália környezetvédelmi és éghajlat-politikai minisztere
A klímarendelet amellett, hogy kitűzi a klímasemlegességi célt és azt a törekvésként megfogalmazott célt, hogy az Unió 2050 után negatív kibocsátást valósítson meg, kötelező erejű uniós éghajlat-politikai célként előirányozza, hogy a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás (tehát az elnyelések levonása utáni kibocsátás) 2030-ra az 1990-es értékhez képest legalább 55%-kal csökkenjen. Annak biztosítása érdekében, hogy 2030-ig elegendő erőfeszítés történjen a kibocsátások csökkentése és elkerülése érdekében, a klímarendelet bevezeti azt a korlátozást, hogy az elnyelések legfeljebb 225 millió tonna szén-dioxid-egyenértékkel járulhatnak hozzá az említett célérték eléréséhez. Az Unió továbbá törekedni fog arra, hogy 2030-ra nagyobb volumenű nettó szénelnyelést valósítson meg.
Emellett a Bizottság adott esetben egy 2040-re elérendő köztes éghajlat-politikai célt fog javasolni, mégpedig legkésőbb hat hónappal a Párizsi Megállapodás alapján elvégzendő első globális értékelést követően. A Bizottság ezzel egyidejűleg közzéteszi majd az Unió üvegházhatású gázokkal kapcsolatos, a 2030 és 2050 közötti időszakra szóló tervezett indikatív költségvetését, valamint az annak alapjául szolgáló módszertant is. E költségvetés azon nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátások indikatív teljes (szén-dioxid-egyenértékben kifejezett) mennyiségét jelenti, amelyek kibocsátására várhatóan sor kerül az említett időszakban, mégpedig anélkül, hogy ez veszélyeztetné az Uniónak a Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségeit. E költségvetés külön információkat tartalmaz majd a kibocsátásokra és az elnyelésekre vonatkozóan.
Az európai klímarendelet létrehozza az éghajlatváltozással foglalkozó európai tudományos tanácsadó testületet. E testület feladata az lesz, hogy független tudományos tanácsadást nyújtson az uniós intézkedésekkel, az éghajlat-politikai célokkal és az üvegházhatású gázokkal kapcsolatos indikatív költségvetésekkel kapcsolatban, valamint arra vonatkozóan, hogy ezek összhangban állnak-e az európai klímarendelettel és az Uniónak a Párizsi Megállapodás szerinti nemzetközi kötelezettségeivel, továbbá hogy mindezekről jelentést készítsen.
A Bizottság együtt fog működni a gazdaság azon ágazataival, amelyek úgy döntenek, hogy önkéntes indikatív ütemterveket készítenek az Unió 2050-re elérendő klímasemlegességének megvalósításához nyújtandó hozzájárulásukról. A Bizottság ezen ütemtervek kidolgozásának figyelemmel kísérése mellett elő fogja segíteni az uniós szintű párbeszédet, valamint a bevált gyakorlati módszereknek az érdekelt felekkel való megosztását.
Háttér és a további lépések
Az Európai Tanács a 2019. december 12-i következtetéseiben jóváhagyta azt a célkitűzést, hogy az EU a Párizsi Megállapodásban kitűzött célokkal összhangban 2050-re klímasemleges legyen, és emellett elismerte, hogy a költséghatékony, méltányos, valamint társadalmilag kiegyensúlyozott és igazságos átmenet biztosítása érdekében megfelelő eszközöket, ösztönzőket, támogatást és beruházásokat magában foglaló, valamint minden tagállam számára előnyös támogató keretet kell létrehozni, amely lehetővé teszi a kiindulási pontok tekintetében eltérő nemzeti körülmények figyelembevételét.
Az Európai Bizottság 2020. március 4-én az európai zöld megállapodás fontos részeként elfogadta az európai klímarendeletre vonatkozó javaslatát. A Bizottság 2020. szeptember 17-én javaslatot fogadott el, amellyel úgy módosította az eredeti javaslatát, hogy abban szerepelhessen a 2030-ra elérendő, legalább 55%-os uniós kibocsátáscsökkentési célkitűzés. A Bizottság emellett közleményt tett közzé a 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai céltervről, amelyet átfogó hatásvizsgálat kísért.
Az Európai Tanács a 2020. december 10–11-i következtetéseiben jóváhagyta azt a kötelező uniós célkitűzést, amely szerint 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 55%-os Unión belüli nettó csökkentést kell elérni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásában.
A Tanács 2020. december 17-én általános megközelítést fogadott el az európai klímarendeletre irányuló javaslatra vonatkozóan, amelyet követően a Tanács és a Parlament háromoldalú egyeztetéseket indított azzal a céllal, hogy megállapodásra jusson a végleges szövegről.
A Tanács és az Európai Parlament között 2021. április 21-én ideiglenes politikai megállapodás született a javaslatról.
Most, hogy mind az Európai Parlament, mind a Tanács elfogadta az európai klímarendeletet, azt a hatálybalépése előtt aláírják és kihirdetik a Hivatalos Lapban.
Az Európai Tanács következtetései, 2020. december 10–11. (sajtóközlemény, 2020. december 11.)
Az Európai Tanács következtetései, 2020. október 15–16. (sajtóközlemény, 2020. október 16.)
Az Európai Tanács következtetései, 2019. december 12. (sajtóközlemény, 2019. december 12.)
Milyen intézkedéseket hoz az EU az éghajlatváltozás ügyében? (háttér-információk)
forrás: www.consilium.europa.eu/